Bali jógaoktató képzésem következő epizódjához értünk, ahol részletesen elmesélem, hogy hogyan telt egy nap a képzésen, hogyan jutottam Ubudba Kutából és még sok minden mást is megtudhatsz a kalandos utamról, ha tovább olvasol. Ha lemaradtál az előzményekről, akkor ide kattintva elolvashatod az első részt.
Itt pedig megtalálod kilistázva az összes Bali kaland epizódot
Bali jógaoktató képzés – Úton Ubud felé
Kutából Ubudba is megrendeltem előre a taxit még érkezés előtt. Ezt a taxit a jógás csoport kontaktjával szerveztem le (Kuta-Bali 350k rupiah). De szívből ajánlom bárkinek, aki Ubudban jár. Odon Adi-nak hívják, bátran írj rá instán, ha sofőrt keresel. Percre pontosan érkezett, és elképesztően jófej volt. Gyakorlatilag végigbeszélgettük az utat, rengeteg mindent mesélt Baliról, elmondta (ő is) hogy az elmúlt 2 évben Bali gyakorlatilag teljesen bezárt, egyetlen turista se tette be a lábát az Istenek szigetére, és így munka nélkül maradt mindenki. Elmondta, hogy mennyire örül, hogy végre újra dolgozhat és beszélhet angolul turistákkal (nagyon jó volt az angolja). Megkérdeztem, hogy hogyan lehetett túlélni az elmúlt két évet bevétel nélkül. Azt mondta, hogy humorral, barátokkal, beszélgetéssel. És tényleg! Jó humora volt és elképesztően pozitívan állt az élethez.
Egyébként az a hobbija, hogy a Balin őshonos kígyókat tanulmányozza, ő az, akit hívnak, ha kígyómarás történik a szigeten és esti kígyókereső túrákat tart a turistáknak. Közben pedig egy Bali tradicionális táncegyüttesben/zenekarban táncol. Nem mondom, csak néztem nagyokat a sztorikon amiket mesélt. Nézzetek szét az instáján, ha szeretitek a kígyókat. 😀
Bali istenek
Mesélt a Bali istenekről is, vagyis arról, hogy valójában egy isten van és ennek az egy istennek többféle megtestesülése (Visnu, Siva, Ganapati és a többiek) azt a példát hozta fel ennek megmagyarázására, amikor látta az értetlenséget az arcomon, hogy én például, ha suliban vagyok, akkor diák vagyok, ha a munkahelyemen vagyok, akkor dolgozó vagyok, ha a szüleimmel vagyok, akor gyerek vagyok, de mindig én vagyok. Valahogy így vannak az istenek is. Ez nagyon megmaradt bennem, sok szerepet játszunk, sokféle „álarcunk van, de végtére is mindig mi vagyunk mi.”
Balinézek és a természet
Mesélt arról is, hogy a balinézek mennyire tisztelik a természetet és a kultúrájukat. A fákat anyagokkal vonják be, hogy biztosan megvédjék a kivágástól, a cibet/luwak macskákat pár hónapig tartják csak a kávéfarmokon, utána visszaengedik a természetbe és újakat hoznak. (Gyanítom, hogy a természet és az állatok határtalan szeretetének is vannak azért határai. Ugyanis egy későbbi találkozásunkkor, amikor épp a kikőtőbe vitt engem meg két másik lányt, ez az óriási harmónia megingott egy kicsit. Az autó hátsó ülésén ültem, mellettem egy másik lány ücsörgött. Bámultam kifelé hol az egyik, hol a másik ablakon, amikor egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő Mariya holtsápadt rémült arcot vág és elkezd konkrétan bemászni az ölembe. Mondom mi a fene történik itt, amikor nyöszörgő hangot hallatva a feje fölé mutogatott az ujjávval, ekkor láttam meg a termetes méretű csótányt, ami épp átszelte a kocsi plafonját és eltűnt a mögöttem levő ülés támlája mögött. Én annyira nem paráztam be, mert a pókokon kívül nem sok élőlény van, amitől tartok, de a csaj majdnem kiugrott a kocsiból. Odon satuféket nyomott, amikor meglátta, hogy mi folyik a hátsó ülésen, kipattant a kocsiból, feltépte a csomagtartó ajtaját, és addig csapkodott hátul, amíg a csótány tetemét ki nem emelte a kocsiból. Először meg se tudtam szólalni a meglepetéstől, utána pedig kitört belőlem a kacagás, mert annyira kellett nevetnem ezen a teljesen emberi reflex szerű cselekedeten, ami előtt öt perccel épp előadta a csajoknak is, hogy a balinézek mekkora harmóniában élnek a természettel. Hát így.)
Luwak/Cibet macska kávé – avagy a macskakaka kávé
Ha már az előbb említésre került a Luwak macska, akkor visszakanyarodnék még kicsit az útra Kuta-ból Ubudba, amikor is szerencsém volt testközelből megszemlélni ezt az állatot. Ha esetleg nem hallottál volna még róla, akkor ő az a „macska” (kis termetű, macska szerű emlős), aki a nyers kávészemeket megeszi a rendkívül édes héja miatt (én is megkóstoltam, tényleg édes) viszont a kávészemet nem tudja megemészteni, így az egyben áthalad (fogalmazzunk így) az állaton. A kávéfarmon dolgozók ezeket a kalandos utat megjárt kávészemeket ősszegyűjtik, megtisztítják, megpörkölik és igen borsos áron értékesítik (50-150k rupiah is lehet egy ilyen csésze kávé ára, attól függően, hogy hol iszod). Amikor megemlítette, hogy van egy kávéfarm úton Ubud felé, és ha szeretném, akkor megállhatunk egy kávékóstolóra (ami egyébként teljesen ingyen van, kivéve a Luwak kávét) habozás nélkül igent mondtam, és egy percre sem bántam meg.
Végignézhettem, hogy hogyan lesz a kávégyümölcsből pörkölt kávé, végigkóstoltam sokféle kávét, teát, sőt gyömbér és kurkuma levet is ittam. Kipróbáltam a hagyományos kézi kávéőrlést és végül megkóstoltam a Luwak kávét is (gondolhatjátok mennyit aludtam aznap este… de totál megérte). A ginseng kávéról pedig megtudtam, hogy a következő mondás járja róla:
„Papa drinks, mama is happy, mama drinks, papa is broken, both of them drink, bed is broken.”
Ehhez nem tennék hozzá semmit, mindenki saját felelősségre igya. 😀
Utána folytattuk utunkat Ubud felé, ő pedig folytatta tovább a sztorimesélést.
Bali jógaoktató képzés Ubudban
Megérkeztünk Ubudba, ahol a szállásomat autóval nem lehetett megközelíteni, csakis gyalogszerrel, vagy motorral. A szállásomról robogóval jöttek értem a srácok, hogy ne kelljen a bőröndömet végigrángatni a pár kilométer hosszú keskeny úton. Eltöprengtem, hogy a 20 kilós bőröndöt vajon hogyan fogja robogón elszállítani a vaságyastól 40 kilós srác? De nagy gyakorlattal felpattintotta a bőröndöt a robogóra, rögzítette egy kötéllel, és elszáguldott vele, majd 5-10 perc elteltével visszajött értem, hogy engem is elvigyen a szállásomra, ami konkrétan a rizsföldek közepén állt. A teraszról kinyúlva gyakorlatilag rizst tudtam volna szedni, de amikor megérkeztem épp csak ültették a rizst, amit viszont örömmel és ámulattal nézem.
Teljesen más volt Ubud hangulata, mint amit korábban Kutaban tapasztaltam, azonnal magával ragadott a táj, a nyugalom, a természet közelsége. Itt nem a szomszéd hotelből áthallatszó dübörgő zenét hallgattam, hanem a tücskök, gekkók és egyéb állatok ciripelését. Najó, meg a rizsföldeken dolgozó emberek gépeit, de ez egyrészt nem volt mindennapos, másrészt pedig hozzátartozott a hangulathoz, amitől csak még autentikusabb lett az egész hely.
Ubudban van egy rejtett ösvény, egy csodálatos kis utcácska, ahová csak robogóval vagy gyalog lehet eljutni, autók nem jöhetnek ide, közvetlenül a rizsföldek mellett kanyarog. Olyan, mint egy mesebeli kis sárgaköves út (habár a kövei szürkések), békák, gekkók, kacsák mindenhol, rizsföld az egyik oldalon dzsungel és banánfák a másikon, kedves emberek és helyes kis kávézók keresztezik majd az utad ha betérsz ide.
Az utca neve Jl. Subak Sok Wayah (keress rá a Google-ön, vagy csekkold ezt a videót itt lent) három hetet töltöttem el ezen a varázshelyen, sziruposan hangzik, de tényleg olyan, mintha egy párhuzamos univerzumban járna az ember.
Ha Ubudba jössz mindenképpen less be ide, ha pedig megéhezel, vagy egy igazán finom kávéra vágysz, akkor a Pukako kávézó lesz a megmentőd, finom kávé, matcha latte, croissant vagy smoothie táljaikért is kezeskedem! A teraszon helyet foglalva egyenesen a rizsföldekre látsz majd, közben pedig élvezheted a kávézó inspiráló hangulatát. Álmomban néha még mindig ezen kis sétányon járkálok.
Bali Jógaoktató képzés – így indult
Évekkel ezelőtt szerettem bele a jógába. Persze voltak időszakaim, amikor nem gyakoroltam folyamatosan, de ha az ember egyszer beleszeret ebbe a mozgásformába, soha nem szakít vele végleg. Nincs másra szükséged, mint egy jógaszőnyegre, egy talp alattnyi helyre és már kezdheted is. Sem súlyok, sem semmi egyéb nem szükséges ahhoz, hogy átmozgasd, nyújtsd, feszesítsd, erősítsd a tested. Közben pedig kikapcsolhatod, megnyugtathatod az elmédet, és feltöltheted a lelkedet is.
Szerettem volna jobban megérteni a jógát, szerettem volna fejleszteni a saját gyakorlásom, ezért elhatároztam, hogy elvégzek egy jógaoktatói képzést – valószínűleg az utóbbi idők legjobb döntését hoztam meg ezzel. Egyik régóta dédelgetett álmom vált valóra, amikor elkezdtem a képzést Balin, egy olyan helyen, amely felülmúlta minden várakozásomat.
Sok kutatás, Googlizás, videónézés és véleményolvasás előzte meg a jógaiskola kiválasztását. Hosszas keresgélés után a YogaUnion Bali-ra esett a választásom, nagyon-nagyon sok jó véleményt olvastam róluk ITT és ár-érték arányban is ők voltak szinte a legjobbak. Az oktatókról gyakorlatilag ódákat zengtek az értékelésekben, erről pedig én magam is meggyőződhettem, hogy bizony nem ok nélküli volt a dícséret.
A képzés 23 napja gyakorlatilag szemvillanás alatt eltelt, pedig közben igencsak hosszúra nyúltak a napjaink.
Nirwa Karma – szállásom a képzés alatt
Szerencsés voltam szállásválasztás szempontjából. A Nirwa Karma-ban konkrétan a rizsföldek mellett aludtam, szemtanúja lehettem a rizsültetés folyamatának és megtapasztaltam az ezzel járó vadvilágot is. Gekkók, békák, madarak, rovarok, egerek, kacsák állandó társaim voltak az itt töltött idő alatt, néha a szobámba is beinvitálták magukat. A gekókkal gyakorlatilag együtt laktam, de ahogy korábban említettem a szúnyogokkal sosem gyűlt meg a bajom, mert a falon a festmények és képek mögött megbújó 2-3 gekkó őrködött felettem éjszakánként.
Csodálatos napfelkeltékhez és naplementékhez volt szerencsém a tetőről. Jógaórák között pedig a felhevült testem az udvaron található medencében tudtam lehűteni. A srácok a szálláson rendkívül segítőkeszek voltak, mindenre volt megoldásuk és szívesen segítettek is mosolyogva, bármivel is találtam meg őket. Családi vállalkozás volt egyébként, apa és két fia vitte a napi feladatokat. Kiváltságosnak érzem magam, hetekig gyakorlatilag gondomat viselték, mostak rám, takarították a szobámat, cipelték a poggyászomat, mindezt lelkesen, őszinte mosollyal az arcukon tették.
Bátran ajánlom ezt a helyet akkor is, ha nem jógás képzésre jössz.
A képzés – a jógaoktatóvá válás menete nem csak játék és mese
Húzós 3 hét volt azt el kell, hogy mondjam. El lehet végezni ezt a képzést hónapok alatt is, de itt Balin a 3 hetes intenzív képzéseknek elég nagy keletje van. Heti 6 nap képzés reggeltől estig, egy nap off (általában vasárnap), amit kirándulással, pihenéssel, tanulással tud tölteni az ember. Mi úgymond szerencsések voltunk, mert épp covid után érkeztünk Balira, így a szokásos 30 fős csapat helyett csak 22-en voltunk. Gyorsabban is tudtunk halani a tananyaggal (így többször kaptunk szabadnapot) és valahogy a kapcsolatunk is bensőségesebb volt egymással, kevésbé volt jellemző a klikkesedés.
Egy közös vacsorával, ismerkedő esttel indítottuk az egészet, ahol az iskola oktatóit és egymást is kicsit meg tudtuk ismerni, hogy aztán másnap reggel ehgyütt vágjunk bele az életre szóló kalandunkba.
Bali jógaoktatóképzés: Egy nap a „jógatáborban”
7:00 BreathWork
7-kor kezdődött az első óránk, a Breath work, vagyis a légzésgyakorlat, én 6-kor, fél 7-kor keltem, hogy összeszedjem magam. Előtte nem reggeliztünk, de a jógashala (a hely ahol gyakoroltunk) mellett, ahol várakoztunk, ébredeztünk az óra előtt mindig volt friss gyömbértea, vagy kurkuma tea előkészítve nekünk, így abból tudtunk szürcsölni mielőtt elkezdődött volna az oktatás. A légzésgyakorlat pontosan az, amire a neve is utal. Különböző légzéstechnikák gyakorlása, elsajátítása és tanításának módszertana volt terítéken minden reggel. Az oktatónk egy indiai srác Himansu volt, aki fiatal kora ellenére nagyon nagy jógatudással és bölcseséggel rendelkezett. Nem is tudtam, hogy a jógát egyetemen is lehet tanulni, márpedig ő Indiában jóga alapképzésre járt, úgyhogy tényleg a legjobbaktól tanulhattunk. Megtanultuk tőle az alap jóga légzést, az óceán hang légzést, a kapalbhati-t, a bastrika-t, a humming bee-t, a nadi shodhana-t és gyakoroltuk is őket, minden reggel meditációval zártuk a légzésgyakorlást. Eleinte nagyon nehéz volt „semmire gondolni” abban a 15-20 percben, amíg meditáltunk, de aztán egyre jobban belejöttem ebbe is.
8:00 Vinyasa jógaóra
Ezután volt 5-10 percünk összeszedni magunkat a reggeli vinyasa jógaórára, amit pedig egy görög félistennő 🙂 Faye tartott. Teljesen más habitusú volt, mint Himansu, de talán épp ezért is működött az egész ennyire jól. Himansu laza, jó humorú srác, aki türelmes, és nincs ellenére a humorizálás sem, Faye keményebb, katonásabb nő, aki a kemény külső és a még keményebb jógaórák ellenére kifejezetten magas érzelmi intelligenciával megáldott, mindenkit a szárnyai alá vevő nő, tudom, mert többször beszélgettem vele kis lelki világomat birizgáló témákról, az életről, karierről, útkeresésről és minden olyasmiről, ami Balira vitt. Elkalandoztam kicsit. Szóval reggelente körülbelül 1,5 órát jógáztunk, mielőtt a jól megérdemelt, bőséges reggelinkhez jutottunk volna. Ehhez nagyjából 10 percet kellett sétálnunk a jógaóránk helyszínétől.
10:00 Reggeli
Minden reggel éhezők viadala folyt a reggelinél (félig viccelek) korgó gyomorral, kopogó szemekkel álltunk sorban délelőtt 10-kor hogy magunkhoz vehessük a jól megérdemelt tojásrántottát/főtt tojást, párost spenótot, vagy épp a zabkását, joghurttal, gyümölcsökkel és rengeteg mogyoróvajjal. Bali kávét, vagy cappuccinot ittunk mellé, és élveztük, hogy reggeli közben is a rizsföldeket tudjuk bámulni, vagy beszélgetni tudunk egymással, vagy egyszerűen csak a kajánkra tudunk figyelni anélkül, hogy a telefonunkat nyomkodnánk (jó, persze néhány képet azért kellett lőnöm… don’t judge me).
10:30 Szabad foglalkozás
A következő óránk 11:30-kor kezdődött, addig emésztés és szabad foglalkozás volt a program. Én rendszerint „haza” mentem, gyorsan átöltöztem fürdőruhába és csobbantam egyet a hűs medencében. Aztán napoztam a teraszomon, miközben a jóga tankönyvet bújtam, mert tudtam, hogy rövidesen (egy két órás vizsga keretein belül) számot kell majd adnom mindarról a tudásról, amit a képzés alatt elsajátítottam.
11:00 Yoga Alignment
Pinenő után következett a Yoga Alignment óra, ahol megtanultuk, hogy hogyan kell helyesen felvenni a különböző jógapózokat, hogyan kell könnyíteni, vagy nehezíteni az egyes pózokat a diákjaink fejlettségi szintjének megfelelően, vagy hogyan kell szóban esetleg fizikailag kijavítani a nem helyesen kivitelezett pózokat a jógaóráinkon. A komfortzónánkból gyakorlatilag az első napon kiléptettek bennünket, ugyanis ahogy megtanultunk egy-egy pózt, ászanát, azt azonnal meg is kellett tanítanunk a mellettünk ülő/gyakorló diáknak instrukciókkal, javításokkal együtt, így már rögtön az elejétől tanítani kezdtünk, ami nagyon hasznos volt, hiszen így készültünk a gyakorlati vizsgánkra is. (Ahhoz, hogy valaki elvégezze a jógaoktatói képzést, a képzés végén kell tartania egy általa összerakott jógaórát is a többi diáknak.) Ezeken a foglalkozásokon a szórakozás sem állt utzolsó helyen, Hymansu gondoskodott róla, hogy ne unatkozzunk, vagy felébredjünk, ha a reggeli kicsit elnehezített volna minket, ugyanis állandóan valamilyen extrémebb mutatványt, vagy korrekciós módot is beleszőtt az órákba.
13:00 Ebéd
Én általában reggelire degeszre ettem magam, és nem éheztem meg ebédidőre. Így az ebédet általában kihagytam, vagy csak egy kis gyümölcsöt vettem magamhoz. Ilyenkor vagy visszavonultam a szobámba, teraszomra, és csak néztem ahogy nő a rizs a rizsföldön. 🙂 Hallgattam a madarakat és a bogarakat, meg a csendet. Vagy úsztam egyet a medencében, de gyakran felfedező útra indultam a rizsföldek között kanyargó kis úton, vagy épp bevetettem magam a dzsungelbe. 🙂
15:00 Anatómia / Filizófia
Persze délután sem unatkoztunk vagy hesszeltünk, 15:30-kor ugyanis kezdődött a következő óra, ami vagy anatómia, vagy filozófia volt. Anatómián értelemszerűen az emberi test anatómiája, működése, a jóga pózok pozitív hatása, sérülés megelőzés és bizonyos jellemzű fájdalmak jóga általi kezelése volt a téma. Az oktatónk Caspian volt, aki egyébként az anatómia órák mellett tartott egy AcroYoga órát is, ahol egymást kellett „reptetnünk”. Filozófián pedig a jóga eredetéről, különböző jógaágakról, a jóga filozófiai megközelítéséről volt szó. De legtöbb esetben kicsit spirituális, kicsit lelkizős beszélgetésbe csaptunk át, ezt az órát Faye tartotta, akiről korábban meséltem már. Kizárólag lányok voltunk egyébként a csapatban, így könnyen megnyíltunk egymás előtt, és próbáltunk segíteni egymás elakadásain.
17:00 Napzáró jóga, workshopok
Vacsora előtt volt még egy záró jógaóránk, ami általában valamilyen nyugisabb, lightosabb flow volt, vagy yin yoga, esetleg egy fejen vagy kézenállás workshop, vagy az előbb említett AcroYoga. Ezután pedig elindultunk vacsorázni.
19:00 Vacsora
Rögtön az utolsó óra után Gusti-hoz mentünk, hogy együtt elfogyasszuk a nap utolsó étkezését, a jól megérdemelt vacsorát. Megbeszéltük a nap történéseit vagy tervezgettük, hogy mit csinálunk, hova megyünk majd hétvégén a szabad napjainkon. Minden étkezésünk a Gusti’s Garden 2-ben volt, egyébként az oktatáson résztvevő lányok egy részének a szállása is itt volt. Nagyon helyes kis apartman és étterem, ha erre jártok ide is érdemes betérni egy finom reggelire. A krémes zabkásájuk sárkánygyümölccsel kókuszjoghurttal és házi mogyoróvajjal verhetetlen volt. 😀 Najó, vacsorára persze nem ezt ettem, de ez maradt számomra a legemlékezetesebb.
Csendes pihenő
Vacsora után semmi más dolgunk nem volt, mint elvonulni ki-ki a maga kis apartmanjába, szobájába. Voltak páran akik együtt maradtak, néhányan pedig kimászkáltak a városba. Én a magam részéről imádtam a balzsamos estéket, amikor a pálmafák alatt a szinte vak sötét utcácskán hazasétáltam (néhány helyen a mobilommal kellett világítani, ha nem akartam belegyalogolni a rizsföldekbe, vagy az árokba) de nagyon élveztem ezt a kicsit „nomád” de nagyon természetközeli élményt.
Bali jógaoktató képzés – vizsga
A három hét szempillantás alatt eltelt. Egyszer csak azt vettük észre, hogy nyakunkon a vizsga. Ahhoz, hogy valaki megkapja a 200 órás Vinyasa jógaoktató oklevelet, és bejelentkezhessen jógaoktatónak kell tennie egy írásbeli vizsgát, illetve tartania kell a csoport többi tagjának egy jógaórát. Igyekeztem az elejétől fogva (kicsit stréberként) tanulmányozni azt az anyagrészt, amit adott napon, héten vettünk. ez igazából nagyon hasznosnak bizonyult, mert nem a végén szakadt a nyakamba minden, hanem szépen folyamatosan tempósa tudtam haladni az anyaggal úgy, hogy közben élvezni is tudtam az egész élményt. Hétvégente eljártam kiránduli (a követlező bejegyzésben mesélek ezekről is), vízeséseket és templomokat látogatni és a vizsga előtt sem éreztem azt, hogy minden a nyakamba szakadt. A saját jógaórámat is már az elejétől kezdtem felépítgetni, a közös gyakorláson, az Alignment órákon amikor lehetett mindig a saját flow-mat „oktattam” a társamnak, így azzal sem volt gon, bár természetesen nagyon izgultam. A vizsgáról bővebben nem írok most, mert így is hosszúra nyúlik aa bejegyzés, de ha téged kifejezette ez a része érdekelne, akkor nyugodtan írd meg kommentben, és összegyűjtöm az azzal kapcsolatos tapasztalataimat.
Természetesen meglett mind az írásbeli, mind a szóbeli vizsgám, úgyhogy hivatalosan oktathatok jógát. 🙂 Habár ahogy az elején is mondtam én ezt legfőképpen saját magamért csináltam, azért, hogy a saját gyakorlásomat tudjam csiszolgatni, fejleszteni, és kicist közelebb kerüljek magamhoz. Ezeket a célokat úgy gondolom, hogy szépen el is értem, azóta is töretlenül jógázok, és ki tudja, lehet, hogy egyszer még oktatni is fogok.
A záróceremónia nagyon szép és megható volt, vannak róla felvételeim, remélem hamarosa össze tudok vágni belőle egy videót is. Addig is a YogaUnion oldalán meg tudsz nézni néhány ilyen ceremóniát, vagy van róla néhány snitt az én instámon is.
Azt hiszem, hogy a Balival kapcsolatos posztjaimból érezhető, hogy imádtam az egész élményt, ha tehetném minden évben legalább ennyi időt (5 hetet) kint töltenék az istenek szigetén. Annyi mindent adott ez az út, hogy nagyon nehéz belesűríteni pár bejegyzésbe, vagy átadni, hogy mit éreztem, amikor kint voltam, ki kell menned, hogy megtapasztald. Ha azon gondolkodsz, hogy részt vegyél-e egy Bali jógaoktató képzésen, vagy hogy csak úgy kiutazz Balira, akkor ne gondolkozz sokáig, olvasd el a bejegyzéseimet, és már veheted is a repjegyet!
A képzés után még volt közel 1 hetem élvezni a sziget nyújtotta szépségeket. Ellátogattam templomokba, vízesésekhez, a híres Tegalalang rizsteraszokra és áthajóztam Nusa Penida-ra (T-Rex sziget) is. A következő bejegyzésemben mesélek ezekről, meg hozok pár éttermet, reggelizőt, és egyéb helyeket ahova mindenképpen érdemes ellátogatnod, ha Balin jársz!
Tetszenek az utazós sztorijaim? Itt bőven találsz még:
- Srí Lanka – Szafaritól a bálnalesig, hurrá nyaralunk. (3. rész)
- Srí Lanka – egy könnycsepp India arcáról (1. rész)
- 6 nap a varázslatos Mallorca szigetén
- Bali Jógaoktató képzés Ubudban – (Bali 2. epizód)
- Bali – kalandos érkezés és napjaim Kuta városában. (Bali 1. epizód)
- Bali utazás tippek, tanácsok – utazás előtt olvasd el. (Bali 0. epizód)