Srí Lanka – egy könnycsepp India arcáról (1. rész)

(Srí lanka vendégposzt. Krisz a párom mindig azt mondja, hogy volt kitől örökölnöm az állandó „utazhatnékomat„, és valóban igaza van, mert akik még nálam is nagyobb világjárók, azok a szüleim 🙂 úgyhogy fogadjátok most szeretettel a Sri Lanka sorozatot anyukám „tollából”.)

Izgatott várakozás előzte meg ezt az utat, mivel már régóta követtem a Magyarok Sri Lankán utazási iroda facebook oldalát, honlapjukat, és vágyakozva néztem egy ismerős képeit erről a kis szigetről.

Fontos, hogy utazás előtt mindenképp tájékozódjatok a Konzuli Szolgálat oldalán , valamint csak a hivatalos Electronic Travel Authorization oldalon vásároljátok meg a vízumot.

Az aktuális vízumkövetelményekről és a jelentkezés menetéről mindenképpen tájékozódjatok a srilankaevisa.lk oldalon, illetve kövessétek a Magyarok Srí Lankán Facebook oldalt is friss infókért és utazás inspirációkért.

Mielőtt Srí Lanka földjére léptek egy dologra emlékezzetek: Buddhának hátat fordítani, vagy mutatni – még egy jó kép erejéig is – TILOS! Nem mellesleg fedett vállal, térdet eltakaró ruhában, fejfedő nélkül illik eléje járulni mind férfiaknak, mind nőknek! Tartsátok tiszteletben a Buddhista helyek szellemiségét, álljatok meg egy pillanatra, érezzétek az energiát, ami ezekből a helyekből árad!

Rengeteg információt találtok a Magyarok Srí Lankán oldalon, Zsuzsa mindenben IS tud segíteni, ha utazásban gondolkodtok keressétek bátran őt!

Srí Lanka 1 nap. – Indulás Qatar járattal vasárnap délután 15.35-kor

A járaton a kiszolgálás teljesen megfelelt a várakozásnak, igazán finom menük, desszertek, rágcsák tették élvezetessé a gépen töltött időt, na és persze egy kis pezsgő és gin-tonic segített legyűrni a kezdeti félelmet.

Az átszállás Dohában volt, ahol a több mint két órát gyorsan sikerült elütni, megnéztük a csodálatos Orchard–ot,ami lényegében egy 6000 négyzetméteres fedett trópusi kert. Több mint 300 fát és 25 000 növényt tartalmaz a világ erdőiből. Fantasztikus méretek, hatalmas figurák, vezető nélküli kisvonat (kipróbálva), és minden szolgáltatás elérhető, ami csak kell akár a hosszabb átszállási idő eltöltésére is. A reptéri buszból ámulhattunk a jelenlegi terminálon belül a két új csarnok építkezésére, ami, ha elkészül, évente több mint 75 millió utast tud fogadni majd a Hamad repülőtéren.

Srí Lanka 2. nap – érkezés Colomboba, menetrend szerint 8:45

A repülőtérre pontosan érkezve megcsapott bennünket az óceáni levegő, ami mindig hatalmas örömmel és várakozással tölt el (ez az a pont, amikor tudom-érzem, hogy jó helyen vagyok, és amikor látom, hogy a férjem már a homlokát törölgeti XD).

Már vártak bennünket Zsuzsa és Anita, a Magyarok Srí Lankán utazási iroda képviselői. Zsuzsa már több mint 12 éve rutinos idegenvezető, Anita nemrég kezdte, de igazán mondhatom, hogy mindketten a gondoskodás, a türelem, és a profizmus nagymesterei.

Pénzváltás (mindenképp váltsatok 100 rúpiásokat is, higgyétek el szükség lesz rá), és sim kártya vásárlás után elindultunk megnézni Colombot, Srí Lanka legnagyobb városát, amely 1972-ig a főváros nevet viselte. A jelenlegi főváros Sri Jayawardenepura Kotte, Srí Lanka adminisztratív fővárosa, amely már teljesen egybeépült Colomboval, egy agglomerációt alkot, de a kereskedelmi központ Colombo keleti külvárosain túl fekszik.

Számomra a kettősség jellemezte ezt a várost, ami most próbál kitörni és alkalmazkodni a nagyvilághoz. Az épülő, félig készült toronyházak mellett a szinte omlásig leélt épületek, amelyek csak arra várnak, hogy valaki újítsa fel, tegye élhetővé őket ismét. A Lótusz-torony a maga 356 méter magasságával Colombo jelképe, tisztelegve azok előtt, akik mindennap vívják csatájukat a nehézségekkel szemben. Ide nem próbáltunk felmenni, állítólag nincs is mindig nyitva.

Első szállásunk a Colombo Court Hotel & Spa hotelben volt, ahol gyönyörű környezetben élvezhettük a fürdőzés, a gasztronómia minden érzését. Egy gyömbéres velcome drink után elindultunk felfedezni a várost.

Első állomásunk a Gangaramaya templom Colombo egyik legfontosabb Buddhista temploma, amely a modern építészet és a kulturális lényeg keveréke. A Beira-tó mellett található, és a 19. század végén készült el. Belépve a szentélybe érzi csak az ember, hogy milyen kicsi is valójában, eltörpül a szobrokkal gazdagon díszített falak mellett. Érdemes egy kicsit „magunkba szállni” és hálát adni a mindennapokért. Az épületben csodálatos múzeum található, rengeteg gyönyörű elefántcsont faragásokkal, bútorokkal, használati tárgyakkal, varrógép, mérleg, kitömött krokodil, és rengeteg más tárggyal, amit a kolostor ajándékba kapott, és amit sikerült megtartani a régmúltból. Buddhák sokasága, Buddha hajának egy darabkája, a világ legkisebb Buddha szobra is itt található. Valamint egy hatalmas Bodhi fa is itt található, mely a hagyomány szerint attól a fától származik, ami alatt Buddha megvilágosodott. Úgy tartják, ha 7 napon keresztül, napi 7-szer körbejárod, és meglocsolod, minden betegségből meggyógyulsz. Ha 7 napig napi 7-szer nem is tudtam körbejárni, de egyszer azért megpróbálkoztam a 7 körrel, hátha így is hatásos lesz.

Utunk ezután a Függetlenségi Emlékcsarnokhoz vezetett. Srí Lanka 1948. február 4-én nyerte el függetlenségét Nagy-Britanniától, és ennek állít emléket ez a hatalmas kőépület, amelyet egy kert vesz körül. Előtte áll Sri Lanka első elnökének, „a nemzet atyjának”, Rt. tiszteletbeli Don Stephen Senanayake-nek a szobra. A Függetlenségi Emlékcsarnok építészetét a kandy-i királyi audiencia csarnoka ihlette. A kandy-i királyi audiencia teremben írták alá 1815. március 5-én a kandy-i egyezményt, amely véget vetett a kandy-i királyságnak, és Srí Lankát brit királysággá tette. Ma ezt a csarnokot vallási eseményekre és az éves nemzeti ünnepi rendezvényekre használják. A Függetlenségi Emlékmúzeum is itt található.

Ha még nem fáradtunk volna el eléggé, tettünk egy esti sétát a városban, lesétáltunk az óceánpartra megnézni a naplementét, figyeltük a sűrűn érkező vonatok zakatolását, ahogy elvágtattak mellettünk a síneken, éreztük a dübörgést a talpunk alatt.

Azt hiszem, erre mondják hogy „chill”.

Srí Lanka 3. nap – Millennium Elephant Foundation park – Polonnaruwa – Gal Vihara

Már volt szerencsém Balin is találkozni elefánttal testközelből, de mindig izgatottan várom ezeket a találkozásokat. Ez egy jótékonysági szervezet, amelyet a fogságban tartott ázsiai elefántok megmentésére és gondozására hoztak létre Srí Lankán. Láthatóak itt elefántcsontok, fogak, egy egész kis gyűjtemény és leírás az elefántokról, tartásukról.

Igen, mindig felmerül a kérdés, hogy amikor egy elefánt hátára felülsz, vagy fotózkodsz bármilyen vadállattal, vajon hol is a határ. Jót teszel, vagy inkább kihasználod az állatot. Nos, szerintem a megvásárolt jeggyel valamennyire legalább támogatni tudod a fenntartásukat, ami nem kis feladatot jelent.

Így hát én is kipróbáltam a szőrén elefántolást, de a végén annak fejében, hogy nem dobott le, meg is fürdettem a folyóban, amit nem csak ő élvezett. Az elefántetetés pedig nagyon jó mulatság, de szerintem az elefánt még jobban élvezi, hogy telepakolhatja a nem kis pocakját.

Ezek után megnéztük, hol, és hogyan is készül az elefánt ürülékéből a papír, amelyből rengeteg használati- és dísztárgyat készítenek. Ilyenek például a noteszek, minden méretben, könyvjelzők, naptárak, papír állatkák, elefántok, amiről meg sem tudnád mondani, hogy vajon miből is készültek. Így nem is volt kérdés, hogy egy kis elefántot hazahozunk, hogy a Balin vásárolt elefánt ne maradjon egyedül.

Innen tovább vitt az utunk a számtalan rizsföld mellett, volt ami még most ázott csak, volt amit most palántáztak, volt ami már nagyon szépen zöldellt, egyedül rizsszüretre érett növénykéket nem láttunk. Lassan delet mutatott az óra, így hát megálltunk egy út széli vendéglőben, hogy kipróbáljuk, vajon milyen is nem egy hotelben enni Srí Lankán. Mondhatom, hogy elámultam, szemem-szám tátva maradt az ételek sokaságától és sokszínűségétől, nem is beszélve arról az ízkavalkádtól, ami ott fogadott bennünket. Na és persze ne feledkezzünk meg az ételek „enyhén” csípősségéről sem, ami nélkül talán nincs is étel Srí Lankán. Na és persze a curry. Ezt számtalanszor hallottuk, csak éppen mindig mintha más szövegkörnyezetben lenne. Most akkor mi is ez? Étel? Fűszernövény? Fűszerkeverék? Mint kiderült mindegyik. Tehát ha curryt eszünk, nem tévedünk 😊. Mindezt leöblítve egy jó kis Lion sörrel, folytattuk utunkat Polonnaruwa felé.

Pollonaruwa, az ősi város 993-ban, Anuradhapura pusztulása után lett Srí Lanka fővárosa. Fővárossá válása előtt vidéki nyaralóhelyként szolgált, ma az egyik legfontosabb régészeti területe, s egyben az ország egyik UNESCO kulturális világörökségének része. 1070-ben a szingaléz király, Vidzsajabahu kiűzte az idegen hódítókat, ám fővárosát ő is ugyanitt rendezte be, s nem tért vissza a hagyományos királyi központba, Anuradhapurába. A város igazi aranykora Vidzsajabahu unokája, Parakrambahu király uralkodása alatt következett be. A király három súlyos fallal vette körül városát, ahol zöldellő ligeteket, palotaépületeket és szentélyeket létesített, valamint rendkívül fejlett csatornarendszert építtetett, melynek bizonyos részei mindmáig használatban vannak, s éltető vízzel látják el a környék rizsföldjeit. Ám rövid virágzása után a folytonos támadásoknak köszönhetően hamar hanyatlásnak indult Polonnaruwa is. Rövid, de viharos történelme ellenére nagyon sok építészeti emléket hagyott hátra, a királyi palota impozáns maradványait, műemlékeket, szobrokat, régi templomok széles tárházait. A történelmi emlékeken kívül számos szakrális hely is található, mint például Shíva Temploma, a Lankatilaka-templom, a Vatadaga kör alakú ereklyeház (sztúpa), a Galpotha (Kő Könyv) és a régi Szent Fog Templom romjai, a Buddha fog-ereklyéje fölé emelt Atadage vagy az 54 méter magas Rankot Vihara dagoba. A romok között sétálgatva mintha egy időutazáson lennénk.

De hogy mégse érezzük magunkat teljesen a múltban, rengeteg árus csapott le ránk a séta során. Tudsz itt venni az álarcoktól kezdve a szépen megmunkált fa faliképeken és díszeken kívül kis tuk-tuk-okat, kő elefántokat, karkötőket és egyéb ékszerek garmadát. Ha egyáltalán nem is akartál vásárolni, hidd el, akkor is fogsz.

Tovább indulva Gal Vihara Kőtemploma/sziklakolostora felé, már kezdett esteledni, és az esőfelhők is kezdtek gyülekezni a fejünk felett. Ez az egyik legjelentősebb látnivaló, ahol négy nagyméretű, egyetlen szikladarabból kifaragott Buddha szoborban gyönyörködhetünk (1 álló, 2 ülő és 1 fekvő Buddha), az ősi szingaléz civilizáció legnagyobb mesterművei. A fekvő Buddha 14 m hosszú, amelynek talpai nem egyvonalban állnak, így Ő már megtért a Nirvánába. Mind a négy alkotás egyetlen hatalmas szikla meredek keleti lejtőjéből készült, ami kb. 27 méter hosszú és 10 méter magas. Még mindig jó állapotban vannak, a savas esőtől való megvédés érdekében a szobrokat új tető alá helyezték, melyen nagy előszeretettel ugrálnak a helyi kis majmocskák is.

Megérzésünk nem csalt, az ég leszakadt, de a rengeteg látnivalótól és a sok új élménytől feltöltődve ez inkább viccesnek tűnt, szaladtunk a meleg esőben, fejünket próbáltuk takarni, de vizesebbek lettünk, mintha semmit nem tartottunk volna a fejünk fölé. Mire a buszhoz megérkeztünk, már ott álltak csalódottan az esernyőárusok is.

Megérkezve a Kaveri Resort Sigiriya szállásra, ázottan, de boldogan koccintottunk a megérkezésre. Megint csak ámultunk-bámultunk, a hatalmas központi épületet és a különálló házakat egy gyönyörű mangó ültetvény vette körül, sajnos a legtöbb még zöld állapotban volt, így a kostoló most elmaradt. A hotel előtti mesterséges medencékben csak úgy pompáztak a szebbnél szebb vízililiomok, tavirózsák és lótuszok. A fürdőben állomásozó kis gekkókon már meg sem lepődtünk, hiszen a dzsungel szélén volt a szállás, így nekik mégiscsak joguk volt ott lenni.