Amióta az eszemet tudom küzdöttem a kilókkal és az önértékelési problémákkal.
Az utóbbi időben többször elhangzott egy-egy beszélgetés közben (amikor előkerült az életmódom) hogy „Könnyű neked, nem vagy az a hízékony típus…”
De bizony, az vagyok :)(: az a típus vagyok, aki akkor is hízik, ha valaki mellette eszik meg egy péksütit, vagy egy zsíros-cukros édességet.
Életmódváltás – gyerekkor
Talán sosem voltam kimondottan elhízott, vagy túlsúlyos, ugyanakkor vékony sem voltam soha. A mai napig élesen él bennem egy mondat, amit tinédzserként kaptam egy ismerőstől: “Ha Magyarország ilyen stabil lábakon állna, mint te, nem lenne itt semmi gond.” (A politikai áthallást hagyjuk most :)) Valószínűleg nem bántó szándékkal mondta az illető, de egy bizonytalan tinédzserlány fejébe ez kétség kívül egy életre beég és garantáltan egy életen át küzdenie kell azért, hogy “megszeresse” a lábait.
Talán soha nem tudtam úgy tükörbe nézni, hogy 100%-ig elégedett lettem volna azzal, amit látok (és ebben nyilván óriási szerepe volt a social médiának is…). Gyanítom testképzavarral és evési rendellenességekkel is küzdöttem hosszú évekig (bár sosem voltam diagnosztizálva). Számos diétát kipróbáltam, nagyon sok sportba belevetettem magam, amik persze idővel hoztak eredményt (68 kg-ból 10-12 kg-ot leküzdöttem).
Nem nagyon hoztam korábban before-after képeket, mert nem éreztem, hogy elértem volna az aftert. Valójában még ez sem az after képem. De mindjárt rátérek erre is, csak előtte kicsit kontextusba helyezem az egészet, akkor is, ha csak kevesen jutnak el idáig az olvasásban.
Életmódváltás – evészavar
A kaját nagyon sokszor használtam vigasznak, stresszűzőnek. Valaki nem tud enni, ha stresszes, én szó szerint zabáltam a stresszes időszakokban, érzelmi evő voltam… ennek nyilván az is volt az oka, hogy egyébként nem ettem eleget, mert azt gondoltam, hogy fogynom kell, hogy éheztetnem kell magam, és szervezetem így tüntetett ellene.
Ez az egész hosszú évekig ment, míg be nem telt a pohár. Amikor sokadjára kapod azon magad, hogy este megeszel egy nagy zacskó mogyorót, vagy döntöd magadba a granolát (vagy bármit, amit találsz a szekrényben), másnap pedig bűntudattal kelsz és megint egész nap nem eszel, vagy azért mész sportolni, hogy lemozogd a megevett felesleget, akkor megszólal a vészcsengő. Rá kell jönnöd, hogy ez így nem mehet tovább, egyszer sanyargatod magad, egyszer pedig addig eszel, amíg már konkrétan rosszul nem vagy. Nem is csoda, hogy hiába sportolsz, hiába eszel alapvetően egészséges dolgokat, nem fog jönni az eredmény.
Elegem lett ebből, így jött az életmódváltás. Elkezdtem többet enni, jobban odafigyeltem arra, hogy miket eszem, és a sport is rendszeresebb lett az életemben.
Azt mondanám, hogy most jól érzem magam a bőrömben, de azt is tudom, hogy nem hoztam még ki magamból a maximumot. Ezért is vágtam bele az #eletemlegjobbformaja projektbe. Kíváncsi vagyok rá, hogy mit tudok magamból kihozni 3 hónap alatt maximális odafigyeléssel. A program részeként hetente többször járok edzőterembe, még jobban odafigyelek arra, hogy mit eszek, hogy eleget egyek és fogyasszak megfelelő mennyiségű fehérjét, mert most a korábbiakkal ellentétben nem a fogyás a célom, hanem az izomépítés. Szeretnék erősebb, fittebb, szálkásabb lenni. Innen indulunk most és meglátjuk 3 hónap múlva hova jutunk. Tartsatok velem (velünk) és ha van kedvetek, vágjatok bele ti is! A programról videósorozat is készül, amit a YouTube csatornámon érhettek el.